2015. október 24-25. szombat, vasárnap
A hétvége a feltöltődésé, az aktív kikapcsolódásé volt. Szombaton a Három Város nevezetességeivel ismerkedtünk. A Három Város elnevezés a máltai Nagy Kikötő félszigetein épült Birgu, Isla, valamint a mögöttük a szárazföldön elhelyezkedő Bormla városainak összefoglaló neve. A johannita lovagok Máltára érkezésüket követően itt telepedtek le, ugyanis annak idején a mai főváros, Valletta helyén csak egy kopár félsziget állott. A lovagok rögtön felismerték a Nagy Kikötő stratégiai jelentőségét. Felújították a régi erődöket, és megalapították az ún. Három Várost. Ma is lenyügöző látvány a régi épületek, templomok, egykori lovagi lakhelyek között andalogni, majd az városvédő falakról letekinteni a Nagy Kikötőben ringatozó hajókra.
Este a Hamrun városában megrendezett csokoládé fesztiválon pihentük ki az egész napos városnézés fáradalmait. Az odaút kissé kalandosra sikeredett, mert a rendelkezésünkre álló turistatérképen nem volt feltüntetve a település. Egy kedves, idős hölgytől kértünk útba igazítást - lelkes, szorgalmas diákként természetesen angolul -, de meglepetésünkre a néni nem értette kérdésünket. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy az igeidőkkel vagy a kiejtésünkkel lett volna a baj, mindenkit megnyugtatunk, a hölgy egy szót sem beszélt angolul. Kiderült, hogy ő egy Máltán élő lengyel nagymama, aki az itt élő unokáira vigyáz, amíg a szülők dolgoznak. Egy gyors újratervezést követően oroszul érdeklődtünk a helyes írányról. Miután megtaláltuk a közös nyelvet, nem volt gond a pontos irány meghatározása.
A fesztiválon főként máltai finomságokból álló kínálat várta az érdeklődőket. Sütemények, bonbonok, cukorkák, hatalmas tömeg. Nagyjából így lehetne legjobban jellemezni a látottakat. A fesztivál leglátványosabb attrakciója Elvis Presley csokoládéból megformázott életnagyságú szobra, illetve Freddy Mercury, a Queen együttes egykori énekesének hatalmas táblaképe volt.
Vasárnap Marsaxlokk tradicionális halpiacán indítottuk a napot. Színes forgatag, érdekesebbnél érdekesebb halak, tengeri herkentyűk és mindenféle egyéb, piacon megszokott áru fogadott minket. Izgalmas kaland volt együtt hömpölyögni a tömeggel. Belepillantani egy-egy - mindenféle nyelven, máltaiul, olaszul, arabul vagy éppen angolul zajló - alkudozásba.
Délután a szűk utcákkal és egyemeletes házakkal borított Ħal-Tarxien községben bolyongtunk. A városrész egyetlen igazi nevezetessége az őskori templomkomplexum.
Máltán több ilyen hatalmas újkőkorszaki vallási építmény található, amelyeket az UNESCO, mint az egyetemes kultúra egyedülálló emlékeit a világörökség részének nyilvánította.
Sanos, nem volt szerencsénk, mert vasárnap lévén - mint minden múzeum Máltán - zárva volt. Néhány fotót azért a kerítésen keresztül sikerült készítenünk, és némi képet kaphattunk az építmény lenyűgöző méreteiről.
Következő állomásunk a Tarxien-ból rövid sétával elérhető, Paola faluban elhelyezkedő földalatti sírtemplom, a Hypogeum volt.
Az építmény egy Kr. e. körülbelül 3300 és 2500 között épült, nagyon bonyolult barlangrendszer. Igazi labirintus, ami egykoron temetkezési helyként szolgált.
A templomot nagyon komolyan óvják, naponta mindössze 80 fő látogathatja. Jegyet csak az interneten, hónapokkal a tervezett látogatás előtt lehet foglalni. Sajnos mi ezt nem tettük meg, így csak abban reménykedhettünk, hogy valaki az előzetesen bejelentkezettek közül nem érkezik meg, s így majd bejuthatunk helyette. Nem volt szerencsénk.
Az angol nyelv gyakorlására minden esetre bőven volt lehetőségünk, míg mindezt megtárgyaltuk a múzeum dolgozóival.
Este fáradtan, de kulturális élményekkel feltöltődve tértünk vissza szállásunkra. Ugyanakkor a hétvégi programunk megszervezése, a tájékozódás, a közlekedés, a múzeumi információs táblák szövegeinek lefordítása is remek lehetőséget biztosított angol nyelvtudásunk fejlesztésére.
