Két hét az „iskolapadban”

Iskolánk sikeres Erasmus pályázatának köszönhetően, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindkettőnknek lehetősége van egy angliai továbbképzésen részt venni.
    Elérkezett az indulás napja. Többszöri mérlegelés után (persze nem az volt kérdéses, hogy ezt a tanfolyamot elvégezzük-e) bőröndjeink végre elérték a versenysúlyukat. Csak remélni tudjuk, hogy nem maradt otthon semmi, mint az az aquincumos kisdiáknak előfordul reggelente az iskolatáska bepakolásánál. Itt nem lesz, ki utánunk hozza az iskolába „és leadja a portán Éva néninek”.

    Gépünk a Liszt Ferenc Repülőtérről indult, ami sokunknak már csak Ferihegy marad örökre. Gördülékeny „becsekkolás” után foglaltuk el helyünket a fedélzeten harcra/tanulásra készen. Nem csak átvitt értelemben, hanem konkrétan a felhők fölött jártunk. Ugyan nem tudjuk hány éves volt a (repülőgép) kapitány(a), de hogy profi volt, az biztos, mert zökkenőmentesen tette le a gépet London Luton repterén. Szerencsére a poggyászaink is velünk együtt érkeztek meg.

    Egy „isteni” angol kávé után folytattuk utunkat vonattal Brightonba, annak reményében, hogy az ötórai teát már ott fogyasztjuk el. Brightonba érkezve focidrukkerek sokasága fogadott minket az pályaudvaron (ők, öt órára nem teát fogyasztottak), mivel ma volt a Premier League: Brighton – Everton összecsapás. 1:1 (draw) lett az eredmény. De a nap fénypontja mégiscsak az volt, amikor kilépve a Nyugati Pályaudvarra kísértetiesen hasonlító épületből megpillantottuk a tengert.

2017. 10. 16. hétfő
Találkozás Ophéliával
Ugyan Angliában azt gondolná az ember, hogy Shakespeare Hamlettjéből, Ophéliájal futhattunk össze, de a szomorú igazság az, hogy hétfőn egyenesen az Amerikából jött hurrikán áramlatai érték el a Brit partokat. Szerencsére már jóval szelídebb formában, de még mindig széllel és meglepően enyhe levegővel lepett meg minket. A brightoni égbolt délután 3 órakor, színváltó volt: sárgás-barnából szürkés-rózsaszínbe majd a szürke nem 50, hanem 100 árnyalatába váltott.

Az utolsó előtti tanítási napra ébredtünk. Kíváncsian vártuk ma Tessie mivel örvendeztet meg bennünket.

Indulásként párosával szabályzatot kellet írnunk egy kitalált iskola diákjai és tanárai számára, mint igazgatók. Majd csoportosan megbeszéltük milyen szabályokat vezetnénk be. Még szerencse, hogy nekünk magyaroknak nem kell külön szabályzatot írnunk kollégáink részére, arra lesz hivatott az etikai kódex. :-)

A délelőtt első része a Modal Verbs-el telt, mit szabad és mit nem: must, mustn't, have to, don't have to, had to, didn't had to, will have to, can, could, should, need, ...etc.

Az utolsó másfél óránk a játéké volt. Először mindenki körbe írt egy-egy helyszínt nem kimondva a kulcsszavakat, majd ki kellett találni miről is van szó. (Tabu társasjáték.) A mai tanulást két csoportos keresztrejtvénnyel zártuk. Hobby-t és sportágakat kellett körbeírni és a másik csoportnak kitalálni.

Mivel ma Short Day volt, délután elmentünk felfedezni a The Point-ot és megvettük ajándékainkat.

Hétfőn első órán a az egyszótagú szavak kiejtésére fókuszáltunk, a rövid és a hosszú magánhangzókra. Második órán a Gender Roles kerültek előtérbe. A Women in space listening hangolt rá minket a témára. A szövegértés fejlesztése mellett megtudhattuk azt is , hogy csoporttársaink országában is hasonlóan nehezebb elhelyezkedni a nőknek egy-egy munkahelyen. Utolsó órán csoportban dolgoztunk, s a megadott szókapcsolatokkal egy-egy short storyt fogalmaztunk meg, melyek igazán fergetegesre sikerültek. Délután hármasban felfedeztük Mdina (a régi főváros) és Rabat városát. Megbeszéltük, hogy az eddig megismert városok közül Mdina van a toppon. Lenyűgöző látvány és érzés volt a több, mint 300 éves épületek között sétálni. Időutazásunkat csak az oda nem illő autók látványa zavarta meg.

Kedden először a Syllables and Stress Patterns, vagyis a szótagolásra és a hangsúlyra fókuszáltunk. Majd párokban dolgozva kiválasztottunk a máltai napilapból  egy-egy újságcikket, melynek tartalmát megismerve kérdéseket írtunk össze, melyre a csoport másmás párja kereste meg a választ. Így fejlesztve reading képességünket. Délután shoppingoltunk, relaxáltunk.

Szerdán szituációs játékban állásinterjún vettünk részt. Ki-ki interjúztatott, ki-ki pedig állást keresett, s megpróbálta meggyőzni az interjúztatókat, hogy ő a legjobb az adott feladatra. A következő órán Málta és a csoportunkban lévő országok iskolarendszerét hasonlítottuk össze. Kiderült számunkra, hogy igen különböző az adott országok képzése, oktatása. Délután újra Mdinába és Rabatba mentünk. Együtt a csoporttal, angol idegenvezetéssel ismerkedtünk meg a régi fővárossal. Egyebek között az is kiderült számunkra, hogy mindössze 300-an lakját a várost.

A hétvége a feltöltődésé, az aktív kikapcsolódásé volt. Szombaton a Három Város nevezetességeivel ismerkedtünk.  A Három Város elnevezés a máltai Nagy Kikötő félszigetein épült Birgu, Isla, valamint a mögöttük a szárazföldön elhelyezkedő Bormla városainak összefoglaló neve. A johannita lovagok Máltára érkezésüket követően itt telepedtek le, ugyanis annak idején a mai főváros, Valletta helyén csak egy kopár félsziget állott. A lovagok rögtön felismerték a Nagy Kikötő stratégiai jelentőségét. Felújították a régi erődöket, és megalapították az ún. Három Várost. Ma is lenyügöző látvány a régi épületek, templomok, egykori lovagi lakhelyek között andalogni, majd az városvédő falakról letekinteni a Nagy Kikötőben ringatozó hajókra.

Este a Hamrun városában megrendezett csokoládé fesztiválon pihentük ki az egész napos városnézés fáradalmait. Az odaút kissé kalandosra sikeredett, mert a rendelkezésünkre álló turistatérképen nem volt feltüntetve a település.  Egy kedves, idős hölgytől kértünk útba igazítást  - lelkes, szorgalmas diákként természetesen angolul -, de meglepetésünkre a néni nem értette kérdésünket. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy az igeidőkkel vagy a kiejtésünkkel lett volna a baj, mindenkit megnyugtatunk, a hölgy egy szót sem beszélt angolul. Kiderült, hogy ő egy Máltán élő lengyel nagymama, aki az itt élő unokáira vigyáz, amíg a szülők dolgoznak. Egy gyors újratervezést követően oroszul érdeklődtünk a helyes írányról. Miután megtaláltuk a közös nyelvet, nem volt gond a pontos irány meghatározása.

A fesztiválon főként máltai finomságokból álló kínálat várta az érdeklődőket. Sütemények, bonbonok, cukorkák, hatalmas tömeg. Nagyjából így lehetne legjobban jellemezni a látottakat. A fesztivál leglátványosabb attrakciója Elvis Presley csokoládéból megformázott életnagyságú szobra, illetve Freddy Mercury, a Queen együttes egykori énekesének hatalmas táblaképe volt.

Vasárnap Marsaxlokk tradicionális halpiacán indítottuk a napot. Színes forgatag, érdekesebbnél érdekesebb halak, tengeri herkentyűk és mindenféle egyéb, piacon megszokott áru fogadott minket. Izgalmas kaland volt együtt hömpölyögni a tömeggel. Belepillantani egy-egy  - mindenféle nyelven, máltaiul, olaszul, arabul vagy éppen angolul zajló - alkudozásba.

Délután a szűk utcákkal és egyemeletes házakkal borított Ħal-Tarxien községben bolyongtunk. A városrész egyetlen igazi nevezetessége az őskori templomkomplexum.

Máltán több ilyen hatalmas újkőkorszaki vallási építmény található, amelyeket az UNESCO, mint az egyetemes kultúra egyedülálló emlékeit a világörökség részének nyilvánította.

Sanos, nem volt szerencsénk, mert vasárnap lévén - mint minden múzeum Máltán -  zárva volt. Néhány fotót azért a kerítésen keresztül sikerült készítenünk, és némi képet kaphattunk az építmény lenyűgöző méreteiről.

Következő állomásunk a Tarxien-ból rövid sétával elérhető, Paola faluban elhelyezkedő földalatti sírtemplom, a Hypogeum volt.

Az építmény egy Kr. e. körülbelül 3300 és 2500 között épült, nagyon bonyolult barlangrendszer. Igazi labirintus, ami egykoron temetkezési helyként szolgált.

A templomot nagyon komolyan óvják, naponta mindössze 80 fő látogathatja. Jegyet csak az interneten, hónapokkal a tervezett látogatás előtt lehet foglalni. Sajnos mi ezt nem tettük meg, így csak abban reménykedhettünk, hogy valaki az előzetesen bejelentkezettek közül nem érkezik meg, s így majd bejuthatunk helyette. Nem volt szerencsénk.
Az angol nyelv gyakorlására minden esetre bőven volt lehetőségünk, míg  mindezt megtárgyaltuk a múzeum dolgozóival.

Este fáradtan, de kulturális élményekkel feltöltődve tértünk vissza szállásunkra. Ugyanakkor a hétvégi programunk megszervezése, a tájékozódás, a közlekedés, a múzeumi információs táblák szövegeinek lefordítása is remek lehetőséget biztosított angol nyelvtudásunk fejlesztésére.

Ma reggel könnyű napra ébredtünk. Csak 3 órán volt. Először másfél órán keresztül a Phrasal verbs-el foglalkoztunk, majd megismerkedtünk Lengyelország és a Cseh Köztársaság nevezetességeivel, végül elbúcsúztunk Irena-tól.

Délután újból nekivágtunk tegnapi utunknak. Első úticélunk Marsaxlokk, a kikötő falu volt, ahol színes csónakok ringatóznak a vízen. A csónakokra orrain Ozirisz szeme vigyáz, hogy a tenger gonosz erőit távol tartsa.

Következő állomásunk Hagar Qim (1839-ben fedezték fel) és Mnajdra (Kr. e. 3400 körül építették) templomok neolitikumi romjai voltak. A templomok annyira lágy kövekből épültek, hogy mára már porladnak, ezért sátrat emeltek feléjük. Mire odaértünk, bezárt. Azért kívülről mindent, még a templomromokat is meg tudtuk tekinteni.

A mai nap utolsó állomása Blue Grotto volt, azaz a Kék Barlang. Mivel itt már téli menetrend van, így a hajókat kiemelték a vízből, közel menni nem tudtunk, de azért képeket készítettünk. Míg vártuk a buszt beesteledett, így a naplementében is tudtunk gyönyörködni.

Mindent összevetve bár az iskolában rövid napunk volt, de megtöltöttük programmal. A délután során 8 különböző busszal utaztunk, és  elárulhatjuk, hogy itt "Minden út Valettába vezet". :-)

Az utóbbi napok eseménydúsan teltek. Kedden órák után közös kiránduláson vettünk részt. Úticél Málta fővárosa, Valetta volt. Angol idegenvezetéssel megismerkedtünk a főváros nevezetességeivel. Túránk végén Málta történelméről szóló filmet tekintettünk meg, anyanyelven.

Szerdán egy midenkit rabul ejtő prezentáción keresztül mutattuk be hazánkat, megkóstoltattuk csoporttársainkkal a Gyulai kobászt és a Báthory szalámit. Aznap délután ismét útra keltünk hármasban, s felfedeztük a környék suvenírboltjait. Ajándékok vásárlásával enyhítettük honvágyunkat.

Csütörtökön meghallgattunk egy előadást a CLIL módszer előnyeiről, melyben több-kevesebb sikerrel megtudtuk, hogy miért több ez az oktatási módszer a hagyományosnál. Délután Marsaxlokkban néztük meg a halászkikötőt, azaz, hogy néztük volna meg. Sajnos az időjárás közbeszólt. Útközben egy hatalmas jégeső érte utól buszunkat, mely nemcsak a fákat verte el, hanem terveinket is. De nem adtuk fel, holnap, pénteken újra elindulunk!

 A tanfolyam első napja az ismerkedés jegyében telt. Kiderült, hogy a csoport fele magyar, így a nyelvi nehézségek leküzdése nekünk okozta a legkisebb problémát. A present perfect continous a bolgár kollégák nehezen értették meg, így kénytelenek voltunk angolul is elmagyarázni nekik.

Szót ejtettünk még utazási szokásainkról is. Péter olyan élvezetesen mutatta kedvenc városát Prágát, hogy a cseh résztvevők, nyomban el is határozták, hogy a következő nyelvi képzésüket már oda szervezik.

A traveling téma persze meghozta a kedvünket a sziget felfedezéséhez.

Indulunk is....A blog ráér.  Képet azért teszünk fel ha visszatértünk. :-)

A hajnali kelés és indulásnak köszönhetően 3/4 9-kor már Máltán is voltunk. 10 órára elfoglaltuk szobáinkat, majd egy rövid pihenés után elindultunk felfedezni a környéket. Gyors ebéd után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk Valettába. Röpke 3 órás sétánk alatt szinte az egész várost megtekintettük. Ami feltűnt, hogy túl sokszor hallottunk magyar szót. A tanfolyamunk holnap kezdődik - nagy érdeklődéssel várjuk! :-)

2015. július 12.

Július 12-én érkeztem meg Oxfordba ,viszonylag rendben zajlott az utam.Oxford külvárosában van a szállásom ,egy indiai családnál lakom.Nagyon kedvesek ,bár sokat nem segítettek.Ma volt az első napom .Nyolcan vagyunk egy csoportban.Négy lengyel ,két olasz és egy cseh hölggyel vagyok együtt.Jó a hangulat ,mindenki nagyon érdeklődő és sokat akar profitálni a két hétből.Az órarendünk zsúfolt,beszédvcentrikus a tanfolyam,tapasztalataink megosztására nagy hangsúlyt fektetnek.Bejártam még délután Oxfordot,ismerkedem a várossal,keresem az igazi hangulatát.Itt a nyári szünet az iskolákban a jövő héten kezdődik,akkor nyugodtabb lesz,talán kevésbé zsúfolt.

2015. július 15.

Nagyon gyorsan telnek itt a napok.Délután  fél kettőig tartanak az órák.Elsősorban elméleti oktatásban van részünk.Tegnap egy videón látható órát elemeztünk ki különböző aspektusból.Ma délelőtt már egy module-t kellett összeraknunk CLIL ismereteink alkalmazásával.Minden nap egy órát szókincsünk bővítésére fordítunk.Délután szintén választhatunk ,hogy nyelvi ismereteinket akarjuk fejleszteni vagy tov  ább ismerkedünk Oxforddal.Van bőven látnivaló, ha csak a 40 kollégiumot és a hozzátartozó templomokat említem is meg.

2015. július 16-20.

Csütörtökön és pénteken is a megszokott órarend szerint dolgoztunk. Sarah,a
tanfolyam vezetője bemutatott néhány könyvet,de ezek csak belső használatra készültek,nem beszerezhetőek.Angliában államilag támogatott aCLIL program ,a nyelvtanítás elfogadott módszere.Sok -sok elmélettel lettünk gazdagabbak.Sajnos cak egy modult láttunk a megvalósításról.A nyelvtani órákon kiejtésünket csiszolgattuk érdekes feladatokon keresztül.Hétvégére az iskola nem szervezett programot,a UK Study Tours programjait ajánlották.
Szombatra Warwick Castle -Strattford Upon Avon túrát választottam.A kastélyt 914-ben kezdték el építeni,igazi utazás a múltban.Shakespeare városának a hangulata leírhatatlan.
Vasárnap Bath és Stonehenge volt a program.Egy fürdő a rómaiak kultúráját megelevenítve és persze Jane Austin szelleme lengte be a várost.Stonhenge ereje elképesztő.
Hétfő reggel van.Kezdődik a második hetem. 
A hétfői napom változás következett be az órarendünkben ,a gyakorlatiasság jellemzi innen az óráinkat.Hétfőn 6 gyerekönyvet ismertünk meg és dolgoztunk fel ,majd egy természetismeret óra vázát állítottuk  fel.Ma számomra ismeretlen dalokat és versikéket tanultunk és írtunk át különböző ismeretanyagokhoz.A nap második részében IWB használatát ,alkmazását,lehetőségeit elemeztük.Az intenzív és tartalmas nap után Ashmolean Múzeumba mentem vissza,de ma is csak az első szintig jutottam.Az egyiptomi gyűjteménye már olyan gazdag,hogy leragadok itt.Múmiák sokasága,faldarabok ,kisebb -nagyobb tárgyak .....Oxfordban nem lehet úgy sétálni ,hogy ne álljon meg az ember, szinte minden sarkon van valami látnivaló.Carfax Tower,Golden Cross,Oxford Castle,Magdalen Bridge..... Nagyon szeretek a Covered Market üzletei között sétálni.Nagyon  Jó érzés volt megtalálni The Eagle and Child Pubot,hiszen Tolkien és C.S.Lewis kedvenc helye volt.Az időjárás kedvez a sétákhoz ,még nem esett az eső mióta megérkeztem.Nagyon sok könyvet vásároltam ,nagyon sok hasznos dolgot találtam,ami szerintem ,a következő tanévben segítségemre lesz,nehéz ellenállni a kísértéseknek.

2015. július 22.

A mai nap is nagyon változatos ,tartalmas volt.
Reggel Paul Driver tartott előadást a digitális eszközök felhasználási lehetősegeiről.Elismert szakember ezen a területen ,könyvet írt erről a témáról és van egy iskolája ,amely mintaértékű.A 2 órás előadást összefoglalni.Bemutatta iskoláját,ahol minden gyereknek saját padja van ,ahol ott az iPad.Az előtte lévő széken rögzítheti Smart telefonját,hogy kényelmesen tudja használni.Láttuk GPS és Google Maps alkalmazásának lehetőségeit.Iskolájában nincs számtech terem,hiszen a digitális eszközök használata minden órához kapcsolódik.Helyette van egy interaktív terme,ahol iPad és Smart telefon van rögzítve,a székek mozgathatóak,az asztalok mérete változtatható célnak megfelelően.
A következő órában Sarah bemutatta ,hogy egy témakörhöz ,hogyan tudjuk kapcsolni a különböző tantárgyakat,pontosabban hogyan jutunk el a krumplitól a chipsig.A szerdai napon még classroom managment volt ,amivel foglalkoztunk.Nagyon jó bemutatókat láttunk ,amelyek a YouTube-ról letölthetőek.

2015. július 23.

A mai napot is classroom managmenttel kezdtük.Sarah nagyon sok új gyakorlatot mutatott nekünk,persze ki  próbáltuk a gyakorlatban is.A nap második részében befejezhettük a párban  kidolgozandó feladatunkat.A
tanultak alapján egy modul CLIL -es teljeskörű kidolgozását kellett megterveznünk.Nagyon nagy munka volt,sokat dolgoztunk az én kedves olasz tanulótársammal.Holnap bemutatjuk az elkészült anyagokat,egy példaértékű video bemutató órával zárjuk a napot.

A mai nap a készülődések jegyében telt.

Ellnőriztem a jegyeimet, kinyomtattam a biztosítást és hogy ne csak az utazással foglalkozzam, gyorsan befőztem még 10 kg meggyet, hiszen mire hazaérek, már a sárgabarck lesz a soron.

Holnap hajnalban kelek, hisz reggel 5-re kell kiérnem Ferihegyre. :))

2015. július 5. (vasárnap)

Budapest-Manchester-York-Scarborough útvonallal megérkeztem úticélomhoz, a továbképzés színhelyére, Scarborough-ba, észak Yorkshire-ba. Az otthoni kánikulához képest itt hideg van: 15-18 fok, bár ez az angolokat nem fogja vissza attól, hogy szandálban és ujjatlan ruhácskákban szaladgáljanak.

Rövid itt-tartózkodásom alatt már ízelítőt is kaptam a híres angilai időjárásból: az előbb még ömlött az eső, mostanra azonban már hét ágra süt a nap.

A házi néni kedves, és nagy gyakorlattal rendelkezik a külföldi vendégek fogadása terén. Folyamatosan jönnek-mennek a legkülönbözőbb nemzetiségű és korú tanulni vágyók. Rajtam kívül még egy 17 éves spanyol lány érkezett ma, aki az iskolájával nyelvtanfolyamon fog majd részt venni, kicsit úgy, mint ahogy azt mi Barnstapole-ban tesszük.

Holnap nekem is megkezdődik a tanulás.

2015.július 6. (hétfő)

Az első benyomásaim nagyon pozitívak. Bár az iskola "teljes gőzzel" dolgozik (rendeteg a tízenéves), mindenkivel szemben nagyon figyelmesek és kedvesek a munkatársak. Az információk, tudnivalók egyértelműek és jól követhetők. A csoportunkban 15-en vagyunk, elég vegyes nemzetiségi összetételben (bolgár, lengyel, spanyol, német, norvég, szlovén). Magyarországot egyedüliként képviselem.

Az órákon sok közös feladatot kellett megoldanunk, így volt bőven alkalom eszmét cserélni, véleményt alkotni, ami jó alkalom volt a  tanáraink számára, hogy nyelvi- és beszédkészségünkről képet alkossanak. Számos új kifejezéssel is megismerkedtem ma. Ezek kivétel nélkül az elmúlt évek "nyelvi termései". Pl. affluenza, staycation, to be nimby, to have a senior problem, a onesie, a bridezilla, a die in, crowdfunding,  hipsters who always have a face fungus (beard)  stb.

Délután a város nevezetes pontjait látogattuk meg, vezetéssel, sok hátsó információval, adomával megspékelve. Hazafelé a kelleténél kicsit többet gyalogoltam, de legalább kezdem magam (a térkép segítségével) kiismerni. 

2015. július 7. (kedd)

A második napon folytatódott nyelvi ismereteink, szókincsünk bővítése, az előző napon tanultak (ha enyhe formában is, de) számonkérése. 

A délutáni órákat már azokkal töltöttem, akik szintén a Technology in Teaching című szúkebb kurzustémára jelentkeztek. Hatan vagyunk összesen, így először mindenki elmondhatta, hogy egyrészt miért ezt a kurzust választotta, mit szeretne kapni az óráktól, másrészt vázolhatta, hogy iskolája milyen technikai feltételekkel rendelkezik. Hát, kicsit furcsán néztek rám, de erről nem csak én tehetek. Csak érdekesség képpem említem, hogy a teremben már olyan interaktív tábla van, amihet NEM kell projektor! 

Aztán belevágtunk az egyes web-oldalak kipróbálásába, amit már nagyon élveztünk!

2015. július 8. (szerda)

Ma a nyelviskola összes hallgatóival (tanárok, ifjúság vegyesen, három busszal) egésznapos kirándulásra indultam. A Yorksire Moores-szon keresztül vezetett az utunk Robin Hood's Bay-ig, mely a 18. századig az angol csempészek egyik fellegvára volt. Elsősorban sót, teát és szeszesitalt „forgalmaztak” a maguk módján. Szűk, meredek utcácskák (még a nyitott esernyő is alig fért el) és rejtélyes alagútrendszer az, ami ezt a helységet jellemzi. Akit rajtakaptak a csempészeten, az halál fia volt, de olyan páratlan közösségi védekező rendszert építettek ki, melynek hallatán leesett az állam. (Részleteket majd szóban.)

Következő állomásunk Whitby volt, mely bálnavadászatáról és Cook kapitányról nevezetes. A szeles és esős idő miatt igencsak magamra maradtam a városka bejárásával, de ezt hiszem, megérte. Amikor már nagyon fáztam, vettem egy fish&chip-szet, és igyekeztem úgy megenni, hogy egy sirály érdeklődését se keltsem fel túlzottan. (Nem volt könnyű...) Rettentően erőszakosak és ha csak halvány jelét is látják annak, hogy valaki enni adna nekik, csapatostul támadnak. Épp ezért szigorúan tilos a sirályok etetése és mindenki jobban teszi, ha védett helyen étkezik.

Idegenvezetőnk csak úgy ontotta a sok tudnivalót, amit igyekeztem címszavakkal jegyzetelni, bár azt a sok bravúros nyelvi fordulatot, humoros megjegyzést csak emlékeimben tudom megőrizni.

A hanga most nyílik a lápmezőn, így helyenként a kopárnak tűnő vidék gyönyörű színben pompázik.

Meglepetésként pedig megcsodálhattuk azt az amúgy működő vasútállomást, ahova Harry Potter Hogwarts-ba érkezvén a filmben látható.

Fárasztó, de tanulságos, érdekes napom volt. Holnap ismét beülök az iskola padba.

2015. július 9. (csütörtök)

Ez a napon "simán" telt; de annyi új kifejezéssel talákoztunk, hogy bizony egy hétre is elég lenne. Ez nem panasz, csak halvány utalás arra, hogy a lécet (színvonalat) jó magasan húzták meg. Sokat dolgazunk csoportban, a beszédre helyezve a fő hangsúlyt. Érvelés-ellenérvelés, összefoglalás, mások véleményének ismertetése stb.

Délután hasznos web-lapokkal ismerkedtünk, némelyiket este ki is próbáltam. Bárcsak meglennének a suliban a feltételek, hogy élesben is tudnám őket alkalmazni!

Este a helyi színház előadását tekinettük meg Confusions címmel (zűrzavar, felfordulás). A darab öt rövidebb epizódból állt, melyek mindegyikében egy-egy élethelyzet furcsaságain nevethettünk. A darab mellett a nézőtér elrendezése is említésre méltó: a nézők körben ülnek, a színészek pedig a kör közepén játszanak.

2015. július 10. (péntek)

A délelőtt első felét a helyi iskolában töltöttük. Nem órákat látogattunk, hanem egy 16 éves fiúval körbejártuk az iskolát. Hát, jobb az összehasonltásról semmit sem mondani, de mások is úgy érezték, hogy finoman szólva, van hova fejlődnie az iskolájának.

Az iskolába 11-16 éves tanulók járnak, és egyike a környék legjobb és legszigorúbb intézményeinek. Sajnálatosan aznap nem az egyenruhájukat viselték, pontosan nem tudom, hogy miért. Az utcán minden reggel találkozom iskolába igyekvő, egyenruhát viselő gyerekekkel. Itt ez természetes és egyáltalán nem ciki nyakkendőt, öltönyt viselni. Az egészen kicsi lányok általában ruhácskát hordanak, fehér zoknival, fekete cipővel.

Ami a fegyelmezést illeti, az számomra és a többi tanár számára szinte abszurdnak tűnt, de állítlag működik: ha egy tanuló napközben három figyelmeztetést összeszed, akkor az elkülönítőben kell töltenie a következő órákat, vagy napot. Ez egy boxokkal ellátott kisebb tanterem, felügyelő tanárral, ahol csönden, mindennemű társas kacsolatot megvonva kell tanulniuk. A mosdóba is csak tanári felügyelettel mehetnek ki és az ebédjüket is a box-ban kell elkölteniük. Ottjártunkkor három delikvens volt "karcerban" (az iskola 600 tanulója közül), a tanév utolsó hetében.

Hozzánk képest nagyon magas a férfi tanárok aránya, és amit a pedagógus mond vagy tesz, az úgy is van, ahogy azt tette vagy mondta. A szülőknek eszükben sem jut kétségbe vonni a döntések helyénvalóságát.

Tanulságos látogatás volt.

A nap többi része úgy telt, ahogy az előző: tanulás-tanulás-tanulás.

2015. július 11. (szombat)

Buszos kiránduláson voltunk York-ban. Sok szépet láttunk, sok érdekeset hallottunk.

Amit láttam: Vasútkiálltás (ezt még közösen) majd vezetéssel városnézés. A szabadidő alatt én a  Jorvik Múzeumba (viking időszak bemutatása) és a York Minsterbe (katedrális) tudtam ellátogatni. 

Végre az idő is kegyes volt hozzánk. Se kabátra, se esernyőre nem volt szükségünk.

2015. július 12. (vasárnap)

Egy hete indultam otthonról! Hol van az már! Annyi mindent láttam-hallottam azóta, hogy van, amikor már angolul gondolkozom! 

Ma igazi szabadnapot iktattam be; na nem lazsálással telt a nap, hanem a helyi nevezeteségeket jártam végig. Az időjárásra igazán nem mondhatok semmi rosszat, verőfényes vasárnapom volt.

Első utam Anne Bronté sírhelyének felkeresése volt, aki testvéreivel együtt a Yorkshire lápmezőkön nőtt fel és tragikus sorsuk ellenére - vagy talán pont azért? - gyönyörű könyveket írtak. Anne gyógyulást remélve többször látogatott el Scarboroughba, a halál is itt érte, alig 29 évesen.

Ezután a várat másztam meg. A félszigeten emelkedő várrom mindenhonnan jól látszik, uralja a tájat. Felülről lélegzetelállító volt széttekinteni, bár a szél sokszor viharos erővel fújt. Ez a "bennszülötteket" szemmel láthatólag nem zavarja: még a legkisebb gyerekekre sem adnak sapkát, kabátkát. Mindenki örült a napsütésnek, picknick-nek.

A vár viharos történelmét ingyenes vezetés segítségével ismerhettem meg. Ez aztán annyira érdekes volt, hogy végül megvettem az amúgy az  Engish Heritage-hez (angol nemzeti örökség) tartozó látnivaló kiadványfüzetét is. Jó lesz újra és újra utána olvasni a hallottaknak.

Fentről jól nyomon követhető volt az ár-apály változása: Két óra körül tetőzött az ár, és mire este, hat óra fele hazaindultam, a tenger jó 30 méterrel húzódott hátra. A szép időnek köszönhetően tele volt a tengerpart, épültek a homokvárak, napfürdőztek az idősebbek, a merészebbek pedig meg is mártóztak a habokban (17 ^oC). Én nem tartoztam közéjük...

Utolsó állomásként a Sea Life Centre -be látogattam el, ami enyhén szólva csalódást okozott. A borsos ár (18 font !) után csodát vártam. E helyett kopott falakat, szegényes kiírásokat és alig néhány bemutatott állatot kaptam: két vidra, hat fóka, 15-20 pingvin. Néhány akvárium: ráják, halak, teknősök. Ami kicsit érdekesebb volt, az a korallok, medúzák és a tengeri csikók akváriuma volt. A mi Állatkertünk vagy a Tropikárium ennél sokkal színesebb, színvonalasabb látnivalót kínál. (Igaz, hogy Scarborough aprócska város.)

Összességében azonban szép napom volt; (a lábamnak lehet, hogy kicsit más a véleménye, de remélem holnapra ő is jobban fogja érezni magát.)

2015. július 13. (hétfő)

Megkezdődött a visszaszámlálás! (Jópofa volt látni a ma érkezőket; egy héttel ezelőtt mi is pont ilyen tanácstalanul álltunk a hirdetőfal előtt.)

A mai első dupla óránk számomra nagyon érdekes volt; Dickens volt a "téma". Valami komolyra számítottam, de egészen más lett belőle: a tanárunk egy rövid, inkább gyerekeknek készült rajzfilmet vetített le, mely Dickens életéről szólt, elég mókás kivitelben. Ezután a csoport minden tagja a film egy külön részletére vonatkozó feladatlapot kapott. A második lejátszás alatt a saját részletemre vonatkozóan minél több információt kellett címszavakban lejegyeznem. Ezt követően a jegyzetek segítségével "összeraktuk" a mozaikot, újrafogalmaztuk a hallottakat, látottakat. Érdekes és hasznos tapasztalat volt.

Eredeti Dickens szöveget olvasni nem a legkönnyebb feladat; de ezt is sikeresen abszolváltuk. Kerestünk a szövegben alliterációt, megszemélyesítést, hasonlatot, ismétlődést. Egyszóval, elemeztük a szöveget. A végén pedig hangos olvasás következett! Brrrrr

A délelőttünk második felében a brit oktatási rendszerrel ismerkedtünk (felépítés, iskolafajták, vizsgák stb). Mi más követhette volna ezt a témát mint azt, hogy ki-ki vázolta a saját országára leginkább jellemző iskolai szerkezetet; nem volt könnyű dolgom a nyolc-hat-négy osztályos gimnáziumi kimenetel vázolásával! Legtöbb csoporttársamnak idegenül hangzott, hogy náluk egy épületben, 6-14 éves korig folyik az alapoktatás. Szinte mindenhol a 11-12 éves kor jelent váltást az iskolarendszerben.

A délutáni két óra az interaktív tábla használatának rejtelmeibe vezetett be; a rövid technikai bevezető után már feladatot is kaptunk: interaktív feladatokat szerkesztettünk először közösen, majd (szerencsére) párosával. Alig várom, hogy otthon élesben kipróbáljam!

Ma ismét egéz nap esett. Most már értem, hogy az angoloknál miért állandó téma az időjárás! :))

2015. július 14. (kedd)

A mai napom igen tartalmasan telt, az órák változatosak voltak, de elég fárasztóak is. (Jó, hogy ezt nem csak én érzem így, hanem a többiek is.)

A Dan-nel töltött 90 perc igazi kooperatív óra volt. Sokat tanultam belőle egyrészt abból, amit tanultunk, másrészt az óravezetést illetően. Témánk az „Arts”, azaz „Művészetet” volt. Ki-ki elmondhatta, hogy számára mit jelent a fogalom, melyik művészeti ág az, ami leginkább szívéhez közeli. Végül ügyes irányítással (Sculpture Quiz) (éljen az interaktív tábla!) Londonban, a Trafalgar téren találtuk magunkat. Van itt ugyanis egy olyan szobortalapzat, amelyen nincs semmi. (Elfogyott a pénz, ugyanis). 2009-ben azonban egy Antony Gormley nevű ember fejéből az az ötlet pattant ki, hogy vállalkozó szellemű emberek egy-egy órát, mint élő művészeti alkotások a talapzaton tölthetnek. Az akció július 6-október 14-ig tartott, hatalmas sikerrel. Mi az órán ízelítőt kaptunk a produkciókból, de érdemes rákeresni a youtube-on: The Fourth Plinth.

Az elmúlt években pedig egy-egy műalkotás kapja kölcsön a talapzatot. Az órán mi is szavazhattunk arra, hogy a lehetséges öt műalkotás közül melyiket tartjuk arra érdemesnek. Gyönyörű kooperatív feladat részese voltam! Érveltünk, vitatkoztunk, közös nevezőre jutottunk, csoportonként szavaztunk: aztán jót derültünk: a négy csapatból egy eltalálta, hogy mi van idén, illetve mi lesz jövőre a talapzaton. (Nem a mi csoportunk volt.) Íme az ide „felhozatal”:

aki kíváncsi a jövő évire, szerintem két kattintással megtalálja a neten. Jelszó továbbra is „The 4th Plinth”.

A következő másfél órában Linda mindent megtett, hogy különböző módon számon kérje az eddig valamilyen formában előkerült kifejezéseket, és igyekezett újabb kb. 50-et a meglevőkhöz hozzátenni. Bár minden topic érdekes, egy idő után már úgy érzi az ember, hogy na jó, már egy fikarcnyi kapacitása sincs  a fejemnek. A csoda jó dolog az, hogy minden, ami táblára felkerül, elmentődik és a dropbox-ban újrakereshető. Jegyzetelni ugyan folyamatosan jegyzetelek, de a logikai sorrend újrajárható később. Ez az interaktív tábla és internetkapcsolat csodája. Amen.

2015. július 15. (szerda)

Ha szerda, akkor kirándulás (vagyis cultural visit vagy enrichment, ahogy ez az angol iskolai terminológiában honos).

Úti célunk ma Leeds városa volt. Leeds a múltban és a jelenben is Yorkshire gazdasági, pénzügyi, bürokráciai, oktatási stb. központja. A tömérdek látnivaló közül kettőnek a megtekintésére volt időnk: A Royal Armories Museum Nagy-Británia „nemzeti fegyvermúzeuma”. A belépés ingyenes, a kilépésre időt kell(ene) szánni. Félelmetes mennyiségű látnivaló van a három emeleten: a dárdától kezdve a vadászfegyvereken, középkori lovagi páncélzaton keresztül, az apró női pisztolyok át a modern fegyverekig minden látható a tárlókban. Esernyőbe, sétabotba rejtett puskák. Lenyűgöző az egész. Kár, hogy minden az öldöklés körül forog, bér a vívás és párbajtőr, mint sportág is képviselve van. Ne hagyja ki senki, aki Leeds-ben jár! Maga az épület is érdekes: a régi Leeds-Leverpool csatorna dokkjai mellett épült modern múzeum.

Következő állomásunk a Leeds Market volt, mely leginkább a mi nagy Vásárcsarnokunkhoz hasonlít. A Viktória korabeli, hosszan elnyúló épület kívülről és belülről is impozáns.

A látnivalók után még volt kevéske időnk shoppingolni is, bár az üzletek garmadája és a tömeg kicsit riasztó volt.

Találkozóhelyünk a régi Corn Exchange (Gabona tőzsde) épülete előtt volt, mely különleges köralakja régi funkciójából ered: hatalmas belső tér (régen alul volt az áru), a két emeleten körben galéria, a tető átlátszó kupola. A méretek lenyűgözőek. Micsoda nyüzsgés lehetett itt annak idején! (Most a hatalmas bérleti árak miatt kicsit pang az élet, de állítólag különböző alkalmakkor, nagyobb vásárok idején megtelik élettel.)

Alig fél napot töltöttünk Leeds-ben, de feledhetetlen benyomást kaptunk.

Holnap lassan a búcsúzásra kell gondolnunk, bár előtte a különböző igazolásokat kell bekérnem az iskolától. (Kedden mindent elküldtem e-mail-ben, remélem holnap megkapom őket.)

2015. július 16. (csütörtökök)

Ma ismét az egész napot az iskolapadban töltöttem. Kicsit az volt az érzésem, hogy a tanáraink megpróbálták a mai órákba mindazt belenyomni, a mi szerintük kimaradt az első tíz napból, (örök tanári hiba), bár az első 90 perc megint úgy elrepült, ahogy annak egy jó órán el kell repülnie.

A téma az iskola, az osztályterem stb. volt. Mitől jó, egy osztályterem: volt nagy ötletelés. Érdekes volt, kinek mi a fontos. Ezután pármunka következett: a terem falaira 16 különböző osztály fényképe került, és egy lista alapján ki kellett találnunk, hogy vajon melyik fénykép hol készülhetett. Nem volt könnyű dolguk, de a társunkkal megint jó alkalom volt arra, hogy beszéljünk, érveljünk. (Pl. Szerinte miért nem Nigéria, hanem Etiópia.) Volt, amit könnyebb volt azonosítani: Kuba, vagy mondjuk Németország. (Bár spanyol kollegám a spanyol osztályteremre nem ismert rá.) Persze ez után mindenki kíváncsian várta az „megoldást”: 12 jó találatunk volt. De még mindig volt folytatás: a 16 képhez megkaptuk a 16 leírást, jól összekeverve. Most már így kellett újraértelmeznünk a feladatot. Itt csak két arab ország fiait cseréltük össze. Jó „mulatság” volt, kevesebb képpel a nyolcadikosokkal már meg is tudnám oldani a feladatot. Szerintem élveznék. (Az anyag persze elektronikus formában a felhőben várakozikJ)

Lindával London volt a topic, volt video, listening, feladatkitöltés, látványosságok adatainak lejegyzése stb. És újabb és újabb kifejezések. Közben az merült fel bennem, hogy ha én tartanék magyarul tanulóknak nyelvi kurzust, tudnám-e a saját anyanyelvem szókincsét ilyen bravúrosan a hallgatóknak átadni? Egy láncolat közepében találtuk mindig magunkat: egyik kifejezés hozta maga után a másikat, halvány, árnyalatnyi különbségeket próbáltunk értelmezni. Remélem meg is ragad némelyik.

A délutáni két óra Dan-nel megint érdekesen telt, bár az internet jól megtréfált bennünket. Hiába készített elő mindent pontosan (meghívott minket bizonyos felületekre), semmi sem működött úgy, ahogy kellett volna. Mondta is, hogy ilyen nagyon ritkán fordul elő, valószínűleg központi szerverhiba lehet a ludas. Jól jön ilyenkor a tábla és a kréta!

2015. július 17. (péntek)

Utolsó napom az iskolában! Hogy elrepült ez a két hét! Az arcok, akik ismeretlenek voltak eleinte mostanra egyéniségekké váltak.

Persze ezen a napon se volt lazsálás:

Dan „Manners and Ettiquets” témával készült: mi illik, mi nem illik. (Jobb lett volna ezt előre tudni ???) Ki-ki egyéni szöveget dolgozott fel (az enyém a brit ivási szokásokról szólt), majd csoporttársainknak számoltunk be az olvasottakról. Hála Istennek nagy megrázkódtatás nem ért, bár az, hogy az angol szokás szerint a repülőn a mellettem ülővel csevegnem kéne, kicsit kínosan érintett. Lehet, hogy illik, de nem fogok… Persze megint megkaptuk a szöveget, linket, film-elérhetőséget stb.

A többiek az óra végén már elbúcsúztak Dan-től, nekem még volt két órám vele délután.

Linda gondolom már látta az elmúlt napokban a fáradságot az arcunkon, ezért megpróbálta oldani a lankadtságot: egy nagy kupac szó-cédulát kaptunk az asztal közepére (illet volna az összeset tudni), de elég volt ötöt kiválasztani. És most jött a java: amíg a zene szól, járkálj körbe a teremben, amikor megszakad, az éppen hozzád legközelebb állótól kérdezz egy szót: ha tudja, az övé, ha nem, meg kell magyaráznod neki, de nálad marad. Az „győz”, aki a legtöbb cédulát gyűjti össze. Volt jó pár „aha, tényleg, ismerős, de mégse ugrik be” eset, de végül is nem maradtam szégyenben.

Ezután még a londoni cockney kifejezések rejtelmeibe próbált beavatni bennünket, majd egy rövid fogalmazást kellett közösen alkotnunk, felhasználva a lehető legtöbb kifejezést, amit az elmúlt két hétben tanultunk: kész állatorvosi lovak születtek, de jót mulattunk. Volt néhány kifejezés, amely szinte minden fogalmazásban szerepelt. Ennek okát azonban már egy lélekbúvárnak kéne megfejtenie.

Olvastunk még vereseket Londonról, melyeket a vállalkozó csapatok elő is adhattak, dramatizálhattak.  

Dan-nal a délután ismét jól telt, sikerült a tegnapi galibát helyrehozni. Sokat tanultam Tőle és az egyik legkészségesebb valakinek bizonyult az egész intézményben. Végül az Ő segítségével sikerült kinyomtatnom a szombati beszálló kártyáimat: irány haza!

A kurzusigazolást ugyan megkaptam, de a hét elején kért többi iratot (Mobility Pass, Invoice stb.) nem. Amikor már harmadszor kérdeztem rá, már én kezdtem kínosan érezni magam. Majd postázzák, volt a válasz, most sok a dolguk. Ez mondjuk látszott is, de az igazolásokra szükségünk van, és a többségé el is készült. Remélem, tényleg megérkezik előbb-utóbb postán úgy, ahogy azt ígérték. Így aztán kicsit keserű szájízzel búcsúztam az iskolától.

Este még kiültünk páran a tenderpartra, néztük a deszkázókat, hallgattuk a tenger morajlását. Éppen visszavonulóban volt a dagály, ami újfent megkapó látvány volt számomra. Milyen eleven, élő valami a víz!

2015. július 18.

Tartalmas két hetet zárok ma le. Van, amit a poggyászomban, van, amit a fejemben, és van, amit a lelkemben viszek haza. Pakolás, búcsúzkodás, vonat-vonat-repülő-repülő. Hosszú út áll előttem.