Ráczné Schanda Katalin (Scarborough)
A mai nap a készülődések jegyében telt.
Ellnőriztem a jegyeimet, kinyomtattam a biztosítást és hogy ne csak az utazással foglalkozzam, gyorsan befőztem még 10 kg meggyet, hiszen mire hazaérek, már a sárgabarck lesz a soron.
Holnap hajnalban kelek, hisz reggel 5-re kell kiérnem Ferihegyre. :))
2015. július 5. (vasárnap)
Budapest-Manchester-York-Scarborough útvonallal megérkeztem úticélomhoz, a továbképzés színhelyére, Scarborough-ba, észak Yorkshire-ba. Az otthoni kánikulához képest itt hideg van: 15-18 fok, bár ez az angolokat nem fogja vissza attól, hogy szandálban és ujjatlan ruhácskákban szaladgáljanak.
Rövid itt-tartózkodásom alatt már ízelítőt is kaptam a híres angilai időjárásból: az előbb még ömlött az eső, mostanra azonban már hét ágra süt a nap.
A házi néni kedves, és nagy gyakorlattal rendelkezik a külföldi vendégek fogadása terén. Folyamatosan jönnek-mennek a legkülönbözőbb nemzetiségű és korú tanulni vágyók. Rajtam kívül még egy 17 éves spanyol lány érkezett ma, aki az iskolájával nyelvtanfolyamon fog majd részt venni, kicsit úgy, mint ahogy azt mi Barnstapole-ban tesszük.
Holnap nekem is megkezdődik a tanulás.
2015.július 6. (hétfő)
Az első benyomásaim nagyon pozitívak. Bár az iskola "teljes gőzzel" dolgozik (rendeteg a tízenéves), mindenkivel szemben nagyon figyelmesek és kedvesek a munkatársak. Az információk, tudnivalók egyértelműek és jól követhetők. A csoportunkban 15-en vagyunk, elég vegyes nemzetiségi összetételben (bolgár, lengyel, spanyol, német, norvég, szlovén). Magyarországot egyedüliként képviselem.
Az órákon sok közös feladatot kellett megoldanunk, így volt bőven alkalom eszmét cserélni, véleményt alkotni, ami jó alkalom volt a tanáraink számára, hogy nyelvi- és beszédkészségünkről képet alkossanak. Számos új kifejezéssel is megismerkedtem ma. Ezek kivétel nélkül az elmúlt évek "nyelvi termései". Pl. affluenza, staycation, to be nimby, to have a senior problem, a onesie, a bridezilla, a die in, crowdfunding, hipsters who always have a face fungus (beard) stb.
Délután a város nevezetes pontjait látogattuk meg, vezetéssel, sok hátsó információval, adomával megspékelve. Hazafelé a kelleténél kicsit többet gyalogoltam, de legalább kezdem magam (a térkép segítségével) kiismerni.
2015. július 7. (kedd)
A második napon folytatódott nyelvi ismereteink, szókincsünk bővítése, az előző napon tanultak (ha enyhe formában is, de) számonkérése.
A délutáni órákat már azokkal töltöttem, akik szintén a Technology in Teaching című szúkebb kurzustémára jelentkeztek. Hatan vagyunk összesen, így először mindenki elmondhatta, hogy egyrészt miért ezt a kurzust választotta, mit szeretne kapni az óráktól, másrészt vázolhatta, hogy iskolája milyen technikai feltételekkel rendelkezik. Hát, kicsit furcsán néztek rám, de erről nem csak én tehetek. Csak érdekesség képpem említem, hogy a teremben már olyan interaktív tábla van, amihet NEM kell projektor!
Aztán belevágtunk az egyes web-oldalak kipróbálásába, amit már nagyon élveztünk!
2015. július 8. (szerda)
Ma a nyelviskola összes hallgatóival (tanárok, ifjúság vegyesen, három busszal) egésznapos kirándulásra indultam. A Yorksire Moores-szon keresztül vezetett az utunk Robin Hood's Bay-ig, mely a 18. századig az angol csempészek egyik fellegvára volt. Elsősorban sót, teát és szeszesitalt „forgalmaztak” a maguk módján. Szűk, meredek utcácskák (még a nyitott esernyő is alig fért el) és rejtélyes alagútrendszer az, ami ezt a helységet jellemzi. Akit rajtakaptak a csempészeten, az halál fia volt, de olyan páratlan közösségi védekező rendszert építettek ki, melynek hallatán leesett az állam. (Részleteket majd szóban.)
Következő állomásunk Whitby volt, mely bálnavadászatáról és Cook kapitányról nevezetes. A szeles és esős idő miatt igencsak magamra maradtam a városka bejárásával, de ezt hiszem, megérte. Amikor már nagyon fáztam, vettem egy fish&chip-szet, és igyekeztem úgy megenni, hogy egy sirály érdeklődését se keltsem fel túlzottan. (Nem volt könnyű...) Rettentően erőszakosak és ha csak halvány jelét is látják annak, hogy valaki enni adna nekik, csapatostul támadnak. Épp ezért szigorúan tilos a sirályok etetése és mindenki jobban teszi, ha védett helyen étkezik.
Idegenvezetőnk csak úgy ontotta a sok tudnivalót, amit igyekeztem címszavakkal jegyzetelni, bár azt a sok bravúros nyelvi fordulatot, humoros megjegyzést csak emlékeimben tudom megőrizni.
A hanga most nyílik a lápmezőn, így helyenként a kopárnak tűnő vidék gyönyörű színben pompázik.
Meglepetésként pedig megcsodálhattuk azt az amúgy működő vasútállomást, ahova Harry Potter Hogwarts-ba érkezvén a filmben látható.
Fárasztó, de tanulságos, érdekes napom volt. Holnap ismét beülök az iskola padba.
2015. július 9. (csütörtök)
Ez a napon "simán" telt; de annyi új kifejezéssel talákoztunk, hogy bizony egy hétre is elég lenne. Ez nem panasz, csak halvány utalás arra, hogy a lécet (színvonalat) jó magasan húzták meg. Sokat dolgazunk csoportban, a beszédre helyezve a fő hangsúlyt. Érvelés-ellenérvelés, összefoglalás, mások véleményének ismertetése stb.
Délután hasznos web-lapokkal ismerkedtünk, némelyiket este ki is próbáltam. Bárcsak meglennének a suliban a feltételek, hogy élesben is tudnám őket alkalmazni!
Este a helyi színház előadását tekinettük meg Confusions címmel (zűrzavar, felfordulás). A darab öt rövidebb epizódból állt, melyek mindegyikében egy-egy élethelyzet furcsaságain nevethettünk. A darab mellett a nézőtér elrendezése is említésre méltó: a nézők körben ülnek, a színészek pedig a kör közepén játszanak.
2015. július 10. (péntek)
A délelőtt első felét a helyi iskolában töltöttük. Nem órákat látogattunk, hanem egy 16 éves fiúval körbejártuk az iskolát. Hát, jobb az összehasonltásról semmit sem mondani, de mások is úgy érezték, hogy finoman szólva, van hova fejlődnie az iskolájának.
Az iskolába 11-16 éves tanulók járnak, és egyike a környék legjobb és legszigorúbb intézményeinek. Sajnálatosan aznap nem az egyenruhájukat viselték, pontosan nem tudom, hogy miért. Az utcán minden reggel találkozom iskolába igyekvő, egyenruhát viselő gyerekekkel. Itt ez természetes és egyáltalán nem ciki nyakkendőt, öltönyt viselni. Az egészen kicsi lányok általában ruhácskát hordanak, fehér zoknival, fekete cipővel.
Ami a fegyelmezést illeti, az számomra és a többi tanár számára szinte abszurdnak tűnt, de állítlag működik: ha egy tanuló napközben három figyelmeztetést összeszed, akkor az elkülönítőben kell töltenie a következő órákat, vagy napot. Ez egy boxokkal ellátott kisebb tanterem, felügyelő tanárral, ahol csönden, mindennemű társas kacsolatot megvonva kell tanulniuk. A mosdóba is csak tanári felügyelettel mehetnek ki és az ebédjüket is a box-ban kell elkölteniük. Ottjártunkkor három delikvens volt "karcerban" (az iskola 600 tanulója közül), a tanév utolsó hetében.
Hozzánk képest nagyon magas a férfi tanárok aránya, és amit a pedagógus mond vagy tesz, az úgy is van, ahogy azt tette vagy mondta. A szülőknek eszükben sem jut kétségbe vonni a döntések helyénvalóságát.
Tanulságos látogatás volt.
A nap többi része úgy telt, ahogy az előző: tanulás-tanulás-tanulás.
2015. július 11. (szombat)
Buszos kiránduláson voltunk York-ban. Sok szépet láttunk, sok érdekeset hallottunk.
Amit láttam: Vasútkiálltás (ezt még közösen) majd vezetéssel városnézés. A szabadidő alatt én a Jorvik Múzeumba (viking időszak bemutatása) és a York Minsterbe (katedrális) tudtam ellátogatni.
Végre az idő is kegyes volt hozzánk. Se kabátra, se esernyőre nem volt szükségünk.
2015. július 12. (vasárnap)
Egy hete indultam otthonról! Hol van az már! Annyi mindent láttam-hallottam azóta, hogy van, amikor már angolul gondolkozom!
Ma igazi szabadnapot iktattam be; na nem lazsálással telt a nap, hanem a helyi nevezeteségeket jártam végig. Az időjárásra igazán nem mondhatok semmi rosszat, verőfényes vasárnapom volt.
Első utam Anne Bronté sírhelyének felkeresése volt, aki testvéreivel együtt a Yorkshire lápmezőkön nőtt fel és tragikus sorsuk ellenére - vagy talán pont azért? - gyönyörű könyveket írtak. Anne gyógyulást remélve többször látogatott el Scarboroughba, a halál is itt érte, alig 29 évesen.
Ezután a várat másztam meg. A félszigeten emelkedő várrom mindenhonnan jól látszik, uralja a tájat. Felülről lélegzetelállító volt széttekinteni, bár a szél sokszor viharos erővel fújt. Ez a "bennszülötteket" szemmel láthatólag nem zavarja: még a legkisebb gyerekekre sem adnak sapkát, kabátkát. Mindenki örült a napsütésnek, picknick-nek.
A vár viharos történelmét ingyenes vezetés segítségével ismerhettem meg. Ez aztán annyira érdekes volt, hogy végül megvettem az amúgy az Engish Heritage-hez (angol nemzeti örökség) tartozó látnivaló kiadványfüzetét is. Jó lesz újra és újra utána olvasni a hallottaknak. 
Fentről jól nyomon követhető volt az ár-apály változása: Két óra körül tetőzött az ár, és mire este, hat óra fele hazaindultam, a tenger jó 30 méterrel húzódott hátra. A szép időnek köszönhetően tele volt a tengerpart, épültek a homokvárak, napfürdőztek az idősebbek, a merészebbek pedig meg is mártóztak a habokban (17 oC). Én nem tartoztam közéjük...
Utolsó állomásként a Sea Life Centre -be látogattam el, ami enyhén szólva csalódást okozott. A borsos ár (18 font !) után csodát vártam. E helyett kopott falakat, szegényes kiírásokat és alig néhány bemutatott állatot kaptam: két vidra, hat fóka, 15-20 pingvin. Néhány akvárium: ráják, halak, teknősök. Ami kicsit érdekesebb volt, az a korallok, medúzák és a tengeri csikók akváriuma volt. A mi Állatkertünk vagy a Tropikárium ennél sokkal színesebb, színvonalasabb látnivalót kínál. (Igaz, hogy Scarborough aprócska város.)
Összességében azonban szép napom volt; (a lábamnak lehet, hogy kicsit más a véleménye, de remélem holnapra ő is jobban fogja érezni magát.)
2015. július 13. (hétfő)
Megkezdődött a visszaszámlálás! (Jópofa volt látni a ma érkezőket; egy héttel ezelőtt mi is pont ilyen tanácstalanul álltunk a hirdetőfal előtt.)
A mai első dupla óránk számomra nagyon érdekes volt; Dickens volt a "téma". Valami komolyra számítottam, de egészen más lett belőle: a tanárunk egy rövid, inkább gyerekeknek készült rajzfilmet vetített le, mely Dickens életéről szólt, elég mókás kivitelben. Ezután a csoport minden tagja a film egy külön részletére vonatkozó feladatlapot kapott. A második lejátszás alatt a saját részletemre vonatkozóan minél több információt kellett címszavakban lejegyeznem. Ezt követően a jegyzetek segítségével "összeraktuk" a mozaikot, újrafogalmaztuk a hallottakat, látottakat. Érdekes és hasznos tapasztalat volt.
Eredeti Dickens szöveget olvasni nem a legkönnyebb feladat; de ezt is sikeresen abszolváltuk. Kerestünk a szövegben alliterációt, megszemélyesítést, hasonlatot, ismétlődést. Egyszóval, elemeztük a szöveget. A végén pedig hangos olvasás következett! Brrrrr
A délelőttünk második felében a brit oktatási rendszerrel ismerkedtünk (felépítés, iskolafajták, vizsgák stb). Mi más követhette volna ezt a témát mint azt, hogy ki-ki vázolta a saját országára leginkább jellemző iskolai szerkezetet; nem volt könnyű dolgom a nyolc-hat-négy osztályos gimnáziumi kimenetel vázolásával! Legtöbb csoporttársamnak idegenül hangzott, hogy náluk egy épületben, 6-14 éves korig folyik az alapoktatás. Szinte mindenhol a 11-12 éves kor jelent váltást az iskolarendszerben.
A délutáni két óra az interaktív tábla használatának rejtelmeibe vezetett be; a rövid technikai bevezető után már feladatot is kaptunk: interaktív feladatokat szerkesztettünk először közösen, majd (szerencsére) párosával. Alig várom, hogy otthon élesben kipróbáljam!
Ma ismét egéz nap esett. Most már értem, hogy az angoloknál miért állandó téma az időjárás! :))
2015. július 14. (kedd)
A mai napom igen tartalmasan telt, az órák változatosak voltak, de elég fárasztóak is. (Jó, hogy ezt nem csak én érzem így, hanem a többiek is.)
A Dan-nel töltött 90 perc igazi kooperatív óra volt. Sokat tanultam belőle egyrészt abból, amit tanultunk, másrészt az óravezetést illetően. Témánk az „Arts”, azaz „Művészetet” volt. Ki-ki elmondhatta, hogy számára mit jelent a fogalom, melyik művészeti ág az, ami leginkább szívéhez közeli. Végül ügyes irányítással (Sculpture Quiz) (éljen az interaktív tábla!) Londonban, a Trafalgar téren találtuk magunkat. Van itt ugyanis egy olyan szobortalapzat, amelyen nincs semmi. (Elfogyott a pénz, ugyanis). 2009-ben azonban egy Antony Gormley nevű ember fejéből az az ötlet pattant ki, hogy vállalkozó szellemű emberek egy-egy órát, mint élő művészeti alkotások a talapzaton tölthetnek. Az akció július 6-október 14-ig tartott, hatalmas sikerrel. Mi az órán ízelítőt kaptunk a produkciókból, de érdemes rákeresni a youtube-on: The Fourth Plinth.
Az elmúlt években pedig egy-egy műalkotás kapja kölcsön a talapzatot. Az órán mi is szavazhattunk arra, hogy a lehetséges öt műalkotás közül melyiket tartjuk arra érdemesnek. Gyönyörű kooperatív feladat részese voltam! Érveltünk, vitatkoztunk, közös nevezőre jutottunk, csoportonként szavaztunk: aztán jót derültünk: a négy csapatból egy eltalálta, hogy mi van idén, illetve mi lesz jövőre a talapzaton. (Nem a mi csoportunk volt.) Íme az ide „felhozatal”:
aki kíváncsi a jövő évire, szerintem két kattintással megtalálja a neten. Jelszó továbbra is „The 4th Plinth”.
A következő másfél órában Linda mindent megtett, hogy különböző módon számon kérje az eddig valamilyen formában előkerült kifejezéseket, és igyekezett újabb kb. 50-et a meglevőkhöz hozzátenni. Bár minden topic érdekes, egy idő után már úgy érzi az ember, hogy na jó, már egy fikarcnyi kapacitása sincs a fejemnek. A csoda jó dolog az, hogy minden, ami táblára felkerül, elmentődik és a dropbox-ban újrakereshető. Jegyzetelni ugyan folyamatosan jegyzetelek, de a logikai sorrend újrajárható később. Ez az interaktív tábla és internetkapcsolat csodája. Amen.
2015. július 15. (szerda)
Ha szerda, akkor kirándulás (vagyis cultural visit vagy enrichment, ahogy ez az angol iskolai terminológiában honos).
Úti célunk ma Leeds városa volt. Leeds a múltban és a jelenben is Yorkshire gazdasági, pénzügyi, bürokráciai, oktatási stb. központja. A tömérdek látnivaló közül kettőnek a megtekintésére volt időnk: A Royal Armories Museum Nagy-Británia „nemzeti fegyvermúzeuma”. A belépés ingyenes, a kilépésre időt kell(ene) szánni. Félelmetes mennyiségű látnivaló van a három emeleten: a dárdától kezdve a vadászfegyvereken, középkori lovagi páncélzaton keresztül, az apró női pisztolyok át a modern fegyverekig minden látható a tárlókban. Esernyőbe, sétabotba rejtett puskák. Lenyűgöző az egész. Kár, hogy minden az öldöklés körül forog, bér a vívás és párbajtőr, mint sportág is képviselve van. Ne hagyja ki senki, aki Leeds-ben jár! Maga az épület is érdekes: a régi Leeds-Leverpool csatorna dokkjai mellett épült modern múzeum.
Következő állomásunk a Leeds Market volt, mely leginkább a mi nagy Vásárcsarnokunkhoz hasonlít. A Viktória korabeli, hosszan elnyúló épület kívülről és belülről is impozáns.
A látnivalók után még volt kevéske időnk shoppingolni is, bár az üzletek garmadája és a tömeg kicsit riasztó volt.
Találkozóhelyünk a régi Corn Exchange (Gabona tőzsde) épülete előtt volt, mely különleges köralakja régi funkciójából ered: hatalmas belső tér (régen alul volt az áru), a két emeleten körben galéria, a tető átlátszó kupola. A méretek lenyűgözőek. Micsoda nyüzsgés lehetett itt annak idején! (Most a hatalmas bérleti árak miatt kicsit pang az élet, de állítólag különböző alkalmakkor, nagyobb vásárok idején megtelik élettel.)
Alig fél napot töltöttünk Leeds-ben, de feledhetetlen benyomást kaptunk.
Holnap lassan a búcsúzásra kell gondolnunk, bár előtte a különböző igazolásokat kell bekérnem az iskolától. (Kedden mindent elküldtem e-mail-ben, remélem holnap megkapom őket.)
2015. július 16. (csütörtökök)
Ma ismét az egész napot az iskolapadban töltöttem. Kicsit az volt az érzésem, hogy a tanáraink megpróbálták a mai órákba mindazt belenyomni, a mi szerintük kimaradt az első tíz napból, (örök tanári hiba), bár az első 90 perc megint úgy elrepült, ahogy annak egy jó órán el kell repülnie.
A téma az iskola, az osztályterem stb. volt. Mitől jó, egy osztályterem: volt nagy ötletelés. Érdekes volt, kinek mi a fontos. Ezután pármunka következett: a terem falaira 16 különböző osztály fényképe került, és egy lista alapján ki kellett találnunk, hogy vajon melyik fénykép hol készülhetett. Nem volt könnyű dolguk, de a társunkkal megint jó alkalom volt arra, hogy beszéljünk, érveljünk. (Pl. Szerinte miért nem Nigéria, hanem Etiópia.) Volt, amit könnyebb volt azonosítani: Kuba, vagy mondjuk Németország. (Bár spanyol kollegám a spanyol osztályteremre nem ismert rá.) Persze ez után mindenki kíváncsian várta az „megoldást”: 12 jó találatunk volt. De még mindig volt folytatás: a 16 képhez megkaptuk a 16 leírást, jól összekeverve. Most már így kellett újraértelmeznünk a feladatot. Itt csak két arab ország fiait cseréltük össze. Jó „mulatság” volt, kevesebb képpel a nyolcadikosokkal már meg is tudnám oldani a feladatot. Szerintem élveznék. (Az anyag persze elektronikus formában a felhőben várakozikJ)
Lindával London volt a topic, volt video, listening, feladatkitöltés, látványosságok adatainak lejegyzése stb. És újabb és újabb kifejezések. Közben az merült fel bennem, hogy ha én tartanék magyarul tanulóknak nyelvi kurzust, tudnám-e a saját anyanyelvem szókincsét ilyen bravúrosan a hallgatóknak átadni? Egy láncolat közepében találtuk mindig magunkat: egyik kifejezés hozta maga után a másikat, halvány, árnyalatnyi különbségeket próbáltunk értelmezni. Remélem meg is ragad némelyik.
A délutáni két óra Dan-nel megint érdekesen telt, bár az internet jól megtréfált bennünket. Hiába készített elő mindent pontosan (meghívott minket bizonyos felületekre), semmi sem működött úgy, ahogy kellett volna. Mondta is, hogy ilyen nagyon ritkán fordul elő, valószínűleg központi szerverhiba lehet a ludas. Jól jön ilyenkor a tábla és a kréta!
2015. július 17. (péntek)
Utolsó napom az iskolában! Hogy elrepült ez a két hét! Az arcok, akik ismeretlenek voltak eleinte mostanra egyéniségekké váltak.
Persze ezen a napon se volt lazsálás:
Dan „Manners and Ettiquets” témával készült: mi illik, mi nem illik. (Jobb lett volna ezt előre tudni ???) Ki-ki egyéni szöveget dolgozott fel (az enyém a brit ivási szokásokról szólt), majd csoporttársainknak számoltunk be az olvasottakról. Hála Istennek nagy megrázkódtatás nem ért, bár az, hogy az angol szokás szerint a repülőn a mellettem ülővel csevegnem kéne, kicsit kínosan érintett. Lehet, hogy illik, de nem fogok… Persze megint megkaptuk a szöveget, linket, film-elérhetőséget stb.
A többiek az óra végén már elbúcsúztak Dan-től, nekem még volt két órám vele délután.
Linda gondolom már látta az elmúlt napokban a fáradságot az arcunkon, ezért megpróbálta oldani a lankadtságot: egy nagy kupac szó-cédulát kaptunk az asztal közepére (illet volna az összeset tudni), de elég volt ötöt kiválasztani. És most jött a java: amíg a zene szól, járkálj körbe a teremben, amikor megszakad, az éppen hozzád legközelebb állótól kérdezz egy szót: ha tudja, az övé, ha nem, meg kell magyaráznod neki, de nálad marad. Az „győz”, aki a legtöbb cédulát gyűjti össze. Volt jó pár „aha, tényleg, ismerős, de mégse ugrik be” eset, de végül is nem maradtam szégyenben.
Ezután még a londoni cockney kifejezések rejtelmeibe próbált beavatni bennünket, majd egy rövid fogalmazást kellett közösen alkotnunk, felhasználva a lehető legtöbb kifejezést, amit az elmúlt két hétben tanultunk: kész állatorvosi lovak születtek, de jót mulattunk. Volt néhány kifejezés, amely szinte minden fogalmazásban szerepelt. Ennek okát azonban már egy lélekbúvárnak kéne megfejtenie.
Olvastunk még vereseket Londonról, melyeket a vállalkozó csapatok elő is adhattak, dramatizálhattak.
Dan-nal a délután ismét jól telt, sikerült a tegnapi galibát helyrehozni. Sokat tanultam Tőle és az egyik legkészségesebb valakinek bizonyult az egész intézményben. Végül az Ő segítségével sikerült kinyomtatnom a szombati beszálló kártyáimat: irány haza!
A kurzusigazolást ugyan megkaptam, de a hét elején kért többi iratot (Mobility Pass, Invoice stb.) nem. Amikor már harmadszor kérdeztem rá, már én kezdtem kínosan érezni magam. Majd postázzák, volt a válasz, most sok a dolguk. Ez mondjuk látszott is, de az igazolásokra szükségünk van, és a többségé el is készült. Remélem, tényleg megérkezik előbb-utóbb postán úgy, ahogy azt ígérték. Így aztán kicsit keserű szájízzel búcsúztam az iskolától.
Este még kiültünk páran a tenderpartra, néztük a deszkázókat, hallgattuk a tenger morajlását. Éppen visszavonulóban volt a dagály, ami újfent megkapó látvány volt számomra. Milyen eleven, élő valami a víz!
2015. július 18.
Tartalmas két hetet zárok ma le. Van, amit a poggyászomban, van, amit a fejemben, és van, amit a lelkemben viszek haza. Pakolás, búcsúzkodás, vonat-vonat-repülő-repülő. Hosszú út áll előttem.
